„Nem a torzítás serkenti karikatúráiban, hanem a jellemző, másoktól megkülönböztető vonások kiemelése. És mert szintén humanista gondolkodású egyéniségéből folyik, hogy szívesebben hangsúlyozza karikatúráiban is azt, ami szép, kedves és jó.” Dr. Hajcs Géza
„Sokszor futó benyomásokra, felületi impressziókra épített képei mindig a bölcs határok között maradnak, a biztos kéz, a kiegyensúlyozott színérzék, a látványra épített határokon belül.” Koczogh Ákos, 1967
„… valami csodálatosan finom és bravúros technikával komponált, lavírozott tusrajzokat látunk.” Pereházy Károly, 1967
„Kiállított fehér-fekete grafikáin a vonalak és tónusok, a fények és árnyékok: színesek.” Szántó Gábor
„Kifejezési eszközei egyszerűek. Tollrajzok tussal tisztán, másutt higítottan vagy szépiával aláfestve. Filctollat és ecsetet is gyakran használ. A fehér-feketék foltelosztásában mesterien érzi az egyensúlyt és juttatja kifejezésre a fény-árnyékok csillogását a régi házak megkopott falain, vagy árkádjainak patinás különféle építészeti falsíkjain. Néhol, mint a kassai dómnál, franciás nagyvonalúsággal fogalmaz, a lőcsei utcáknál már átírtabb, összefoglalóbb vonalritmusok dominálnak. Könnyed, szellemes előadásmódja, korát meghazudtoló lendülete teszik Szőnyi Jenőt ma is alkotó művésszé.” Sárkány Lóránd, 1971
„Költemények ezek; rajzok, fekete-fehéren is színes vallomások” Fényi András
„…Az a szimpatikus, hogy a művész a vidékek különbözőségében is megtalálja a közös vonásokat, melyeket kiemel. Ezek emberi aspektusok: ez az embernek az örök igyekezete, hogy az őt körülvevő világot tökéletesítse és olthatatlan vágya a szépség után… ez az örök emberi, mely összeköti a nemzeteket, és aminek az egész világon közelebb kell hoznia a lelkeket egymáshoz.” Hrivnyák Mihály, 1982
„Szőnyi Jenő kitűnő érzékkel tudja mindig megválasztani a táj hangulati jellemzőjének legmegfelelőbb technikai megoldásokat. Schandauról, Quedlinburgról készített tollrajzai is bravúros rajzkészségről tanúskodnak.” Dr. Maksay László, 1974
„Képein nincsenek szélsőségek, agyafúrt kitalációk, hajmeresztő bravúrok, a látogatott tájaknak világát szívta mélyre, azt közvetíti lapjain, ahol megnyugszanak a végletek is, és békélten hajolnak egymásba. Azt mondtam, nincsenek hajmeresztő bravúrok nála, ilyeneket valóban nem találunk, de ha jól belelesünk újabb képeibe, valami csodálatosan finom és bravúros technikával komponált lavírozott tusrajzokat látunk…” Pereházy Károly, 1974
„Most főleg az NDK-ban készített grafikai sorozatából láthatunk legtöbbet. Ez az anyaga gondosan kiérlelt, bölcsen kiegyensúlyozott. A Bastei-hegység ősszörnyetegekre emlékeztető formái önmagukban is izgalmasan újak, általa felfedezettek és különlegesek. Az expresszív láz és finom tónus-meditáció vegyülésével mutatja felénk ezt a titokzatosan csodás, vad természetet.” Litkey György, 1974
„Kiváló szakmai tudás, finom grafikai érzék jellemzi szép lapjait.” Frank Frigyes, 1974
„A pest-budai ember – és most tudatosan használjuk e régies jelzőt – furcsa szerzet. Szereti az újat, de nosztalgiája van a régi után is. Sóhajtva emlegetjük az eltűnt Tabánt, a régi Ferenc- és Józsefvárost, nem is szólva a Belvárosról. Örülünk az újnak, de visszasírjuk a régit. Talán ez a nosztalgia vezette Szőnyi Jenő ceruzáját és ecsetjét, amikor nemcsak Óbuda utcáit, tereit, házait és udvarait rajzolta-festette meg. Hanem egy kissé ez ódon – és megújulásra váró városrész lelkét is megörökítette…. A Szőnyi Jenő képein ábrázolt emberek élnek, éreznek, gondolkoznak, s ezáltal élővé, valósággá válik a kép, amely sohasem puszta másolása a látványnak, hanem annak művészi megvalósulása…” Dr.Czenner Mihály, 1980
„Az idős mester…fekete-fehér technikája lenyűgözi a szemlélőt, szinte szuggerálja nekünk, hogy lássuk a színek gazdagságát, a tus feketeségének és a lapok fehérségének ellenére. A tájak, városrészletek nagyszerű megjelenítése azért ragad meg bennünket, mert Szőnyi Jenő egyéniségén átszűrve, sajátos stílusában papírra rajzolt, festett vallomásait láthatjuk bennük. Ma is fiatalosan jókedvűek, üdék, lendületesek képei.” Ifj. Bolyki Lajos, 1981
„…megrajzolt alakjai élnek, s nemcsak kihangsúlyozott arcvonásokat tartalmaznak, hanem… az arc hordozójának jellemét is.” Dr.Czenner Mihály, 1981
