Hosszú évek bezártsága után végre az egyszerű magyar állampolgárok is utazhattak külföldre, igaz, hogy egyelőre csak kelet-európai országokba. Szőnyi Jenő és felesége éltek is a lehetőségekkel.
A 60-as években a legtöbb útja a szomszédos Csehszlovákiába vezetett. A művész nem lett volna hű önmagához, ha a látottakat nem örökíti meg festményekben és rajzokban.
Szívesen fordult meg a felvidéki városokban és hegyekben. Grafikákat készített Lőcséről és Kassáról, olajpasztelleket a Tátráról és a Fátráról. A Művészet l971. évi augusztusi számában Sárkány Lóránd a következőket írta Szőnyi ilyen tárgyú alkotásairól:
„Kifejezési eszközei egyszerűek. Tollrajzok tussal tisztán, másutt higítottan vagy szépiával aláfestve. Filctollat és ecsetet is gyakran használ. A fehér-feketék foltelosztásában mesterien érzi az egyensúlyt és juttatja kifejezésre a fény-árnyékok csillogását a régi házak megkopott falain, vagy árkádjainak patinás különféle építészeti falsíkjain. Néhol, mint a kassai dómnál, franciás nagyvonalúsággal fogalmaz, a lőcsei utcáknál már átírtabb, összefoglalóbb vonalritmusok dominálnak. Könnyed, szellemes előadásmódja, korát meghazudtoló lendülete teszik Szőnyi Jenőt ma is alkotó művésszé.”
A művész-tanár gyakran kereste fel Prágát. Ott készült grafikái a fény-árnyék hatásával keltenek különös figyelmet. Fóthy János a Művészet l970. évi 9. számában kiemelte Szőnyi „Prága. A Károly-híd vihar után” című grafikáját, „amelynek láttára talán maga Rembrandt is elismerően bólintana.” (Ennél nagyobb elismerést nem is írhatott volna!)
Szőnyi Jenő csehszlovákiai témájú alkotásai felkeltették a budapesti Csehszlovák Kultúra érdeklődését. Az intézmény kapcsolatba lépett a művésszel. 1970. február 10. és március l. között a Csehszlovák Kultúra kiállítótermében bemutatták Szőnyi Jenő 43 útiképét. A kiállításnak komoly visszhangja támadt. „Költemények ezek; rajzok, fekete-fehéren is színes vallomások” – állapította meg Fényi András a február 20.-i Pedagógusok Lapjában. A Magyar Nemzet február 19.-i számában Sárvári Márta ezeket írta Szőnyi Jenő műveiről: „Az »arany« Prágában érzékeny szemű ciceronénak bizonyul. A jól ismert részletekben is új szépségeket fedez fel, egy régi ház, öreg kapualj sűrítve idézi fel a város hangulatát.” A Köznevelés és a Magyar Hírlap is méltatta a kiállítást.
A nagy sikerre való tekintettel a kiállítást májusban Balassagyarmaton is megismételték. (Erről már szó volt az előző fejezetben.)
A Csehszlovák Kultúra a továbbiakban is ápolta a kapcsolatot Szőnyi Jenővel. 1970. október 21-én például a művész-tanár nyitotta meg Viera Žilinčiková szlovák festőnő kiállítását. Alig két évvel később, 1972. június l2-én nyílt meg Szőnyi Jenő újabb kiállítása. Ezúttal a Magas Tátrát és a Nagy Fátrát ábrázoló l3 olajpasztelljét mutatták be. A rendezvény sikere odaát is visszhangot keltett. A szlovákiai magyarság központi lapja, az Új Szó felvette a kapcsolatot a festővel. Ez a pozsonyi lap 1972. augusztus 8-án és 9-én cikket közölt Szőnyiről „Magyar művész Csehszlovákiáról” címmel. Az íráshoz 7 grafikát is mellékeltek.
1975. március 22-én a budapesti Csehszlovák Kultúra fennállásának 25. évfordulója alkalmából ünnepség zajlott. Ezen Szőnyi Jenőt a prágai Kulturális Kapcsolatok Főigazgatósága emlékplakettjével és oklevelével tüntették ki, a csehszlovákiai tájakról és városokról készült műveiért.
Időközben a művész újabb utazásokat tett a szomszédos országban. Újabb alkotásai születtek. Ezeket a Csehszlovák Kultúra l979 szeptemberében újabb kiállításon mutatta be. Ez a rendezvény is sikert aratott. Az Esti Hírlap és az Új Ember kedvező hangú kritikákat írtak Szőnyi Jenő műveiről.
Érdemes megjegyezni, hogy néhány évvel később a hazai szlovákok lapja, Ludové Noviny is foglalkozott Szőnyi Jenővel. A hetilap 1982. november 20-i száma közölte Hrivnyák Mihály riportját „Aki közelebb hozza a népeket” címmel. Műveiről a következőket állapította meg
„…Az a szimpatikus, hogy a művész a vidékek különbözőségében is megtalálja a közös vonásokat, melyeket kiemel. Ezek emberi aspektusok: ez az embernek az örök igyekezete, hogy az őt körülvevő világot tökéletesítse és olthatatlan vágya a szépség után… ez az örök emberi, mely összeköti a nemzeteket, és aminek az egész világon közelebb kell hoznia a lelkeket egymáshoz.”
Térjünk azonban át a művész más külföldi utazásaira.
Szőnyi Jenő a 60-as években többször járt az akkor „NDK”-nak nevezett Kelet-Németországban. Különösen tetszettek neki a Szász-Svájc vadregényes tájai. Élményei hatására számos grafikai művet alkotott.
A budapesti NDK Kultúrcentrum kapcsolatba lépett a művésszel. 1973. október l6-31 között állította ki Szőnyi Jenőnek a Szász-Svájcról készített 28 grafikáját Az érdeklődés nagy volt. Dr. Maksay László művészettörténész a Rajztanítás 1974 évi 1. számában e szavakkal méltatta a kiállítást:
„E nagysikerű kiállításnak anyagából külön is kiemeljük a Bastei szikláit, különleges természeti szépségeit elénk táró tus- és tollrajzait. Szőnyi Jenő kitűnő érzékkel tudja mindig megválasztani a táj hangulati jellemzőjének legmegfelelőbb technikai megoldásokat. Schandauról, Quedlinburgról készített tollrajzai is bravúros rajzkészségről tanúskodnak.”
1974. március l4-én a Fáklya Klubban nyílt meg a művész újabb kiállítása. Ez vegyes tartalmú volt. Többek között csehszlovákiai és kelet-németországi útiképeket is állítottak ki ez alkalommal. Pereházy Károly megnyitójában - többek között – a következőket jegyezte meg:
„Képein nincsenek szélsőségek, agyafúrt kitalációk, hajmeresztő bravúrok, a látogatott tájaknak világát szívta mélyre, azt közvetíti lapjain, ahol megnyugszanak a végletek is, és békélten hajolnak egymásba. Azt mondtam, nincsenek hajmeresztő bravúrok nála, ilyeneket valóban nem találunk, de ha jól belelesünk újabb képeibe, valami csodálatosan finom és bravúros technikával komponált lavírozott tusrajzokat látunk…”
Litkey György festőművész ezeket írta Szőnyi Jenő említett kiállításáról: „Most főleg az NDK-ban készített grafikai sorozatából láthatunk legtöbbet. Ez az anyaga gondosan kiérlelt, bölcsen kiegyensúlyozott. A Bastei-hegység ősszörnyetegekre emlékeztető formái önmagukban is izgalmasan újak, általa felfedezettek és különlegesek. Az expresszív láz ás finom tónus-meditáció vegyülésével mutatja felénk ezt a titokzatosan csodás, vad természetet.”
Újabb hét esztendő elteltével, 1981. július 7-én az NDK Kultúrcentrum bemutatta Szőnyi Jenő újabb kiállítását. Ezúttal is osztatlan sikert arattak a művész grafikái. Erről tanúskodnak a vendégkönyv bejegyzései is. „55 éve ismerjük egymást és ismét új oldalról mutatkoztál be" – írta egyik barátja, Dr. Orgoványi János.
A művész többször járt a bolgár tengerparton is. Számos grafikát készített Neszebarról és Szozopolról. Akvarellekben örökítette meg a bolgár tengerpart szépségeit. (Érdekes volt az egyik sorozata. Óráról órára örökítette meg a tengerpart egy bizonyos szakaszát. Ennek során sikerült bemutatnia, milyen különbségek mutatkoznak színekben és a fények erejében a különböző időpontokban.
Szőnyi Jenőnek Bulgáriáról készült művei bekerültek különböző, vegyes témájú kiállításaiba. A közönség körében felmerültek bizonyos problémák. Egyesek azt mondták, hogy a bolgár tengerpart Szőnyi festményein „nem egészen olyan”, mint azt ők látták nyaralásuk során. A művész azt válaszolta: „A táj színei bizonyos napszakokban és különböző perspektívákban nem azonosak.” Végső soron ezek a viták termékenyeknek bizonyultak.
Budapesten ekkor már működött a Bolgár Kultúra. Sajnos, ez az intézmény nem figyelt fel Szőnyi Jenő munkásságára. Így nem kerülhetett sor a művész bulgáriai tárgyú műveinek kiállítására a Bolgár Kultúra épületében…
A 70-es években Szőnyi Jenő már eljuthatott nyugati országokba is. Ezek az utak is újabb alkotásokra ihlették.
Olaszországban járva több olajpasztellt készített Velencéről és Riminiről. 1975-ben a Nápolyí-öbölben járt. Krétarajzokat és akvarelleket készített erről a tájról. Olaszországi témájú művei bekerültek itthon egyes, vegyes témájú kiállításaiba.
Több képet festett Párizsról. Angliában járva temperát készített a windsori királyi kastélyról. Spanyolországi utazása során a művésznek legjobban Toledo és Granada tetszett. Az itt látottakról több alkotása született. Olajpasztellt készített a barcelonai Picasso Múzeum udvaráról.
Az utazásokon túlmenően azonban érdemes kiemelni személyi kapcsolatait is. A francia és az olasz művészet több kiválóságát ismerte meg.
1974-ben járt hazánkban Marcel Marceau, a világhírű francia pantomim-művész. Vele többször elbeszélgetett. Személyes barátságba is kerültek. Marceau-t számos rajzban örökítette meg tablóban foglalta össze. A Rádió- és Televízióújság 1975. március 20-án közölte egyik ilyen tárgyú rajzát. Marceau-t ábrázoló több grafikája szerepelt a Műgyűjtők és Műbarátok Köre 1976 októberi kiállításán is.
Személyesen ismerte az Olaszországban élő, magyar származású Amerigo Tot szobrászművészt is. Róla is készített rajzot.
Személyes ismerősei közé tartozott a magyar származású Michel Gyarmati is. Nevezett a párizsi Folie Bergere igazgatója volt. Őt is rajzban örökítette meg.
Szőnyi Jenő külföldi kapcsolatai arról tanúskodnak, hogy a művész nevét hazánk határain kívül is ismerték. Tevékenysége segített abban, hogy a magyar kultúrát jobban megbecsüljék.
11: Újabb sikerek
