A már említett 1990-es riportban Balogh Veronika megkérdezte Szőnyi Jenőtől: „Mik a tervei, álmai, mit szeretne még megvalósítani ilyen tartalmas életúttal a háta mögött?” A művész erre a következőket válaszolta:
„Az ember él, igyekszik, - már aki – lehet, hogy alkot is, aztán eltűnik a világból. Szerény reménye az, hogy ha más nem, legalább az alkotásai megmaradnak. Igaz, hogy ő erről már nem fog tudni, mégis bízik barátaiban, akik gondozni fogják szellemi örökségét, és gondoskodnak arról, hogy az utókor lehetőleg ne hamar felejtse el őt. A gyakorlat az, hogy az alkotók és a művészek haláluk után kerülnek az érdeklődés középpontjába. Igazán érdekelne az, hogy az én szellemi örökségem sorsa mi lesz; lesz-e olyan alkalmas személy vagy szervezet, aki kezelni fogja, aki fel tudja mérni az értékét, és meg fogja azt őrizni az utókor számára.”
Három évvel később a művész eltávozott az élők sorából. Azóta eltelt több mint egy évtized. Felvetődik a jogos kérdés: megvalósult-e az, amit a művész várt az utókortól?
Alkotásai unokaöccsének: Szőnyi Lászlónak a gondozásába kerültek. A barátok és tisztelők pedig nem feledkeztek meg róla.
Erről tanúskodtak az emlékére megrendezett kiállítások 1993-1997 között. A fővárosban két helyen került erre sor: a Medve utcai általános iskolában és a Mester utcai dolgozók közgazdasági szakközépiskolájában. (Mint már szó volt róla, Szőnyi Jenőt mindkét intézményhez szoros szálak fűzték.)
1995-ben országszerte megemlékeztek Dr. Merényi Oszkár pedagógus és irodalomtörténész centenáriumáról. Az ezzel kapcsolatos rendezvényeken megemlítették a tudós-tanárnak Szőnyi Jenőhöz fűződő barátságát is.
Mint ismeretes, Dr. Merényi Oszkárnak nyaralója volt Mátraszentimrén, ahol őt mindenki ismerte és tisztelte. Szőnyi Jenő őt annak idején többször is felkereste. Ezért a szerző 1997 nyarán a községben kiállítást rendezett a művészről. A Heves Megyei Hírlap augusztus 6-án erről fényképes írást közölt. A rendezvényt segítette Stuller András polgármester és Dr. Bekecs Andrea jegyző. „Ezzel a kiállítással állítunk emléket a művésznek” – mondta a polgármester, és örömét fejezte ki, hogy sok érdeklődő jelent meg a megnyitón. Ez alkalommal Szőnyi Jenőnek Mátraszentimréről szóló egyik festménye a község tájházába került.
1995-ben a Budapesti Nevelőben tanulmány jelent meg a Mester utca 23 alatti dolgozók szakközépiskolájáról. 1998-ben pedig az Iskolakultúra közölt cikket az említett felnőtt iskola kiállításairól. Egy évvel később hasonló tárgyú tanulmány látott napvilágot a Felnőttoktatás folyóiratban. Mindhárom írás kiemelte, milyen fontos kapcsolat fűzte Szőnyi Jenőt ehhez az intézményhez.
Már említettük, hogy barátai őrzik emlékét. Sajnos, egyre fogy azoknak száma, akik személyesen ismerték a művészt. 1993 óta közülük számosan meghaltak (így Kopré József is).
Eljött a 2002. év, a művész centenáriuma. Érdemes áttekinteni, milyen eseményeket hozott ez magával.
Nagyszabású kiállítás zajlott Szőnyi Jenőről a VIII. kerületi Gutenberg Művelődési Otthonban. (Ennek anyaga bővebb volt az 1992. évi hasonló rendezvényénél.) A kiállítás megrendezésében komoly segítséget nyújtott Szávai Erzsébet kiállítás-rendező is. A szerző megnyitójában hangsúlyozta, milyen sokoldalú tehetség volt a művész, akinek századik évfordulóját ünneplik most. Február-március folyamán sokan tekintették meg a kiállítást.
Sajnos az örömbe később némi üröm is merült. A Gutenberg Művelődési Otthon igazgatósága szeretett volna rövid ismertető füzetet kiadni Szőnyi-művek illusztrációival, és ehhez kért támogatást a Kulturális Örökség Minisztériumától. Sajnos nem kaptak segítséget.
Még két fővárosi intézményben is megemlékeztek a centenáriumról. Az egyik a Medve utcai általános iskola volt, a másik pedig a Mester utcai közgazdasági szakközépiskola.
Vidéken megemlékeztek a centenáriumról áprilisban Tapolcán. (Ezt a rendezvényt plakáton is hirdették.) Kertész Károly igazgató segítséget nyújtott ehhez a kiállításhoz.
Májusban még jelentősebb volt a balassagyarmati megemlékezés. A Madách Imre Művelődési Házban zajlott a kiállítás Szőnyi Jenő életéről és munkásságáról. A szerző után Réti Zoltán is részletesen emlékezett vissza a művészre. A műsort szavalat és zene tette még színvonalasabbá. A rendezvény díszvendége volt Kelemen István, Szőnyi Jenő egykori jó barátja is.
A Nógrád Megyei Hírlap cikket is közölt Szőnyi Jenőről. Sajnos, más vidéki napilapban – tudomásunk szerint – nem jelent meg hasonló megemlékezés.
A fővárosi sajtóban ki kell emelnünk a Művészet és Barátai folyóiratot. 2002. január-februári számában közölte a szerző cikkét. A végén hangsúlyozta: „Nem felejtjük el sem a művész jelentős munkásságát, sem pedig kedves, kulturált, közvetlen és barátságos egyéniségét.”
A kiállítások anyagának nagy részét Szőnyi Lászlótól kaptuk. A család számára is nagy ünnepség volt a centenárium.
A százéves évforduló arról tanúskodott, hogy Szőnyi Jenő reményei csak részben váltak valóra. Az ünnepélyes megemlékezés nem volt annyira széles körű, amennyire azt a művész megérdemelte volna.
A centenáriumi rendezvények során a művészeti gyűjtemények gazdagodtak. Mindegyik kiállítást rendező intézmény kapott ajándékba egy-egy Szőnyi-művet a család megbízásából.
Áttekintettük a művész több mint kilenc évtizedes pályáját. Hatalmas munkásságot fejtett ki. Sok tízezer rajza, karikatúrája és festménye készült el életében.
A nagyközönség ismeri és becsüli Szőnyi Jenő művészetét. Számos kiállításában gyönyörködhetett a publikum. A sajtóban pedig sok alkotását közölték.
Nem hallgathatjuk el azonban, hogy hiányérzetünk is van. Sajnos mindmáig nem jelent meg könyv alakban válogatás Szőnyi Jenő alkotásaiból. Ilyen kötet pedig számíthatna a nagyközönség érdeklődésére.
Szőnyi Jenő a 20. század hajnalán született, és annak alkonyán halt meg. Élete és munkássága keresztmetszetét adja a múlt század hétköznapjainak. Ha van valaki, aki sokat tudott és sokat élt át a 20. századi magyar művészeti életből, akkor Szőnyi Jenő volt az.
Szőnyi Jenő a magyar kulturális örökség részét képezi. Munkássága érdekes színfoltot képez abban a tarka mozaiktablóban, amely a 20. századi magyar művészetet tartalmazza.
Az utókor feladata az, hogy Szőnyi Jenő tevékenységét feltárja a maga sokszínűségében és gazdagságában. Ez a kiadvány részben azt a célt szolgálja, hogy törlessze az adósságot. A 21. század pótolhatja, amit a 20. század elmulasztott.
