Az 1922/23-as tanévben Schannen Jenő átkerült a Medve utcai polgári iskolába. Szép környezet fogadta. „Egy stílszerű, kolosszális, tágas, világos, tiszta iskolaépület” – állapította meg erről később Németh László.
Schannen Jenő a következő években elsősorban kézimunkát tanított. Eredményeire jellemző, hogy minden tanévben kiállítást rendeztek a tanulók munkáiból. Éneket is tanított. 1928-1932 között mezőgazdaságtant is kellett oktatnia.
Megbecsült tanár lett. Sok diák az ő irányítása alatt fedezte fel a képzőművészet szépségeit. Tanítványai évtizedek múlva is emlegették: „Büszkék vagyunk a tanárunkra!”
Schannen Jenő mindegyik tanévben komoly szerepet játszott a tanulmányi kirándulások szervezésében. Külön ki kell emelnünk az 1932-es évet. Ekkor a polgári iskolásokat Nyugat-Dunántúlra vitte. Először Kőszeget keresték fel. Innen mentek át Sopronba. Schannen Jenő itt ismerkedett meg a város híres művészével, Storno Ferenccel. Rajzot is készített róla. Storno Ferenc hálából egy fényképet adott a pesti tanárnak; ennek hátlapjára maga a művész rajzolt egy angyalkát.
Az iskolai elfoglaltságok mellett azonban más teendői is voltak. 1922-26 között az infláció már hatalmas volt. Ezért Schannen Jenőnek mellékfoglalkozások után kellett néznie.
Ezekben az években napjai túlzsúfoltak voltak. A Medve utcai iskolából a déli órákban már rohannia kellett a Várba, ahol a Honvédelmi Minisztérium Tiszti Étkezdéjében ebédet szolgált fel. Ezért fizetést és déli ellátást kapott. A délutáni órákban is dolgozott. Kezdetben forgalmi adó ellenőrzésére vállalkozott; szerencsére ez a hivatali elfoglaltság elég szabad időbeosztást tett számára lehetővé.
A zeneművészetben való jártasságát is felhasználta keresetének kiegészítésére. Baráti köréhez tartoztak olyan tehetségek, mint Turmai Aliz és bátyja, Oszkár. Időnként a mozikban léptek fel. Schannen Jenő és Turmai Oszkár hegedült, Aliz pedig zongorázott.
Schannen Jenő ekkoriban reggeltől estig elfoglalt volt. „Ha visszagondolok azokra az évekre, kitűnik, hogy mennyi minden fért bele egy napba – emlékezett később vissza. – Milyen sok irányban lehetett valakinek elfoglalnia magát! Mennyi hasznos eredmény tellett ki a nap tizenhat órájából!” Tiszteletre méltó azonban, hogy még ilyen hajszolt időszakban is törődött önmaga továbbképzésével.
Énektanárnőhöz járt. Itt újabb kedves ismerősöket szerzett. Közülük Pálfy Mária, Fekete Pál és Mally Győző később az Operaház tagjai lettek. Énektanárnőjük minden évben, a Budai Vigadóban vizsgahangversenyt rendezett; ezeken összes növendéke (így Schannen Jenő is) fellépett. Gabler Vilmos, a Nemzeti Zenede tanára kísérte őket zongorán.
A fiatal tanár 1922-ben a Budai Szent Cecília Kórusnak tagja lett. Ez vegyeskarként működött a Maros utca sarkán álló Fáy-ház alagsorában. A kibővült egyházi kórus később a kisebb, majd a nagyobb városmajori templomban tevékenykedett. 1926-ban új karnagyot kaptak Bárdos Lajos, a későbbi egyetemi tanár (majd Kossuth-díjas zeneszerző) személyében.
Schannen Jenő a Szent Cecília Kórus tagjairól sorozatosan készített rajzokat. Amikor az énekkar vicclapot jelentetett meg Vigyorgórus címmel; ebben illusztrációként jelentek meg a karikatúrák. (A lapnak összesen négy száma látott napvilágot.)
1923-ban beiratkozott Krivátsy-Szűcs György festőiskolájába. Műterme az Alma utcában volt. Este tanultak itt a művészpályára készülők. Schannen Jenő emlékezése szerint „nagyon tehetséges és igyekvő tagjai voltak a műteremnek.” Olyanokkal tanult együtt, mint Ágh-Ajkelin Lajos, Krocsák Emil, Jakab Károly, Guzsik Ödön, Országh Ferenc és Porter Paula.
Krivátsy-Szűcs a maga hallatlan nyugalmával kitűnően korrigálta a jelöltek munkáit. (Öccse, Miklós egyébként Párizsban élt, mint kitűnő szobrász.)
A festőiskolát elvégezve, a legtehetségesebb tanítványok főiskolára jelentkeztek. Közéjük tartozott Schannen Jenő is. A Képzőművészeti Főiskolán olyan tanárai voltak, mint Glatz Oszkár és Rudnay Gyula. Rájuk évtizedek múlva is szeretettel emlékezett.
A főiskolán is értékes barátokat és ismerősöket szerzett. „Közülük Barcsay Jenő, Kántor Andor, Göllner Miklós, Kássa Gábor, Kemény László és Basilides Sándor már halottak…” – emlékezett vissza a művész több mint fél évszázad múlva.
A főiskola elvégzése újabb művészi alkotásokra ösztönözte. 1924-ben számos portrét és aktot készített. (Szénnel, illetve olajjal dolgozott.)
A képzőművészetek mellett a zenében is tovább képezte magát. A Zeneakadémián Molnár Antal tanítványa lett. Ezt a főiskolát 1928-ban végezte el. Ekkor szerezte meg az énektanári oklevelet.
Művészi tevékenységére a Medve utcai polgári iskolában is felfigyeltek.
1923-ban az egész ország megünnepelte Petőfi Sándor születésének 100. évfordulóját. A fiatal tanár ekkor új oldaláról, szobrászként mutatkozott be. A centenárium alkalmából készítette el Petőfi mellszobrát, amit ünnepélyes keretek között avattak fel. A szépen sikerült műalkotás az igazgatói szobában kapott helyet.
1926-ban karikatúra-tablót készített. Érdekes témát választott: a tanári testület tagjait rajzolta meg, hátulról szemlélve. A tabló nagy sikert aratott, és még jobban növelte a művész népszerűségét kollégái körében. (Kár, hogy a mű elpusztult 1944-ben…)
1929-ben a tantestület gyönyörködhetett kollégájuk új olajfestményében. Ez vízivárosi részletet ábrázolt, a Medve utcai iskola második emeleti ablakából nézve. (Ma is az igazgatói irodában van.)
Még ebben az évben új karikatúra-tablót készített a tantestületről. Címe „Medve-gálya” volt, az akkoriban nagy sikert aratott Ben Hur című film mintájára. Ez folytatásra ösztönözte. A következő évben újabb tablót állított össze, Olympos címmel. 1931-ben pedig elkészítette a harmadikat, melynek témája egy október 6.-i iskolai ünnepély volt.
Schannen Jenő egyre jobban elmélyedt a karikatúra műfajában. Alkotói módszeréről évtizedekkel később így nyilatkozott Csorba Mária újságírónak:
„Először csendben meghúzódom és figyelek, - akár ismert, akár ismeretlen embert akarok lerajzolni. Aztán szinte másodpercek alatt papírra vetem jellegzetes vonásait. Ez vagy rögtön sikerül, vagy nem. Ha igen, odaviszem dedikáltatni. Aztán van úgy, hogy kettőt-hármat összetépek, és a negyedik sikerül. Van olyan is, hogy az elsőnél jobbat tizedszerre sem tudok készíteni. Pillanatok kellenek ahhoz, hogy néhány futó vonallal kifejezzem az illetőt.”
Rajzművészi tevékenysége azonban nem korlátozódott az iskolára. 1925-ben megrajzolta Szikla Adolfot, az Operaház karmesterét. 1928-29 folyamán pedig nyolcvanhét karikatúrát készített a Budai Dalárda tagjairól. A sorozatot évtizedek múlva az együttes még élő főtitkárának ajánlotta fel, aki szép levélben köszönte meg annak átvételét. (Sajnos, az anyag további sorsáról semmit sem tudunk…)
Rajzolói és festői tevékenysége tehát már ekkor figyelmet keltett. Kiállításokon azonban ekkor még nem vett részt. Szerénységében még nem látta erre elérkezettnek az időt.
Miközben pedagógiai és művészi munkássága kibontakozott, a nagy szerelem is megjelent életében. Megismerte Récsey Margit tisztviselőnőt. 1925-ben feleségül vette őt.
Felesége komoly műveltséggel rendelkezett, és érdeklődött a művészetek iránt. Schannen Jenő joggal tekintette őt múzsájának. Számos verset írt hozzá, melyek azonban csak kéziratban maradtak fenn.
1927-ben pasztellképet készített feleségéről, akit „Daisy”-nek nevezett. Kezdetét vette évtizedekig tartó boldog házasságuk.
5: Új néven, megújult lendülettel
