A szakma „nagy örege”

Szőnyi Jenő 1982-ben töltötte be 80. életévét. Alkotó lendülete nem csökkent. Újabb alkotásai szúlettek, melyek közül csak a legfontosabbakat emeljük ki.

Négy részből álló sorozatot készített az évszakokról. Számos tájképet festett. Ezek közül az egyik legsikerültebb a Viharos erdő volt. Számos karikatúrája is született. Csoportképet rajzolt idősekről „Na és mennyivel emelkedik a nyugdíja?” szöveggel. Egy elég jellegzetes külsejű nőt Démon címen rajzolta meg.

Önarcképei is készültek. Legjobb ilyen tárgyú műve 1985-ben keletkezett. Kitűnő karikatúrát rajzolt önmagáról „Csak ülök és rajzolok” aláírással.

A 80-as években is számos művét közölte a sajtó. A Budapesti Nevelő l984 évi 3. száma tette közzé egy tapolcai témájú grafikáját. Ugyanezen folyóirat 1985. évi 2. számában jelent meg egy karikatúrája, ami egy ittas férfit és nőt mutatott be. „Szentendrei utca” című rajzát a Pedagógusok Lapja 1985. szeptember l6-án közölte. Ablakból című tollrajza a Rajztanítás 1988. évi 1-3. számában látott napvilágot. Híd Rimininél című grafikája a Sportfogadás hetilapban jelent meg. A példákat folytathatnánk…

Kiállításai folytatódtak. 1983. június 18-án például útiképeit mutatta be a Hazafias Népfront Rákóczi téri termében. Ezt a rendezvényt Dr. Kesztyűs Ferenc festő és grafikus nyitotta meg.

1986. január 13-án a IX. kerületi Kinizsi utcai kiállító teremben mutatkozott be Szőnyi Jenő a közönségnek. A rendezvény védnöke a Műbarátok Országos Egyesülete volt.

A 80-as években érdekes új színfolt jelent meg. A művésznek sajátosan mély kapcsolata alakult ki egy felnőtt iskolával és több üzemmel.

A szerző a IX. kerületi Mester utca 23 alatti Dolgozók Közgazdasági Szakközépiskolájában tanít már hosszú ideje. Meghívta a művészt, hogy itt állítsa ki alkotásait. Az iskola épülete nem rendelkezett ehhez megfelelő helyiséggel. Ezért a szomszédos (Ipar utca 3. sz. alatti) Likőripari Országos Vállalat biztosította Szőnyi Jenő kiállításai számára a maga hatalmas kultúrtermét.

1982 tavaszán volt az első ilyen rendezvény. Hatalmas sikert aratott mind a vállalat dolgozói, mind a felnőtt hallgatók körében. 1991-ig mintegy harminc kiállításra került itt sor. Ezek mindegyike más-más tárgykört ölelt fel (hazai tájak, külföldi útirajzok, művészek, írók, zeneszerzők, karmesterek karikatúrái stb.) Mindegyiket sok százan nézték meg mind az esti és a levelező hallgatók, mind az üzemi dolgozók körében.

A Mester utcai felnőtt iskolának két üzemi kihelyezett osztálya működött a XX. kerületi Építőipari Gépesítő Vállalatnál, illetve a XVII. kerületi Ikarus Gyárban. Ezekben az üzemekben is több Szőnyi-kiállításra került sor. Az üzemi munkások és tisztviselők számára is nagy élményt jelentettek ezek az alkalmak, (melyekről a vállalati lapokban megjelent cikkek is tanúskodnak).

Erre az érdekes kapcsolatra a sajtó is felfigyelt. Pedagógusok Lapja 1982. évi 20. számában „Szőnyi Jenő újabb sikere” címmel közölt ismertetést. A Népművelés 1983. évi 7. száma „Kiállítások felnőtt hallgatóknak” című cikkében kiemelte, hogy nevelési szempontból igen fontosak a művész kapcsolatai a dolgozó iskolásokkal.

Szőnyi Jenő sohasem tanított esti iskolában. Érdekes volt számára ez az új kapcsolat. Felismerhette saját tapasztalatai alapján, milyen fontos szerepe van a felnőttoktatásnak a közművelődésben. Tetszett neki az az élénk érdeklődés, amit az esti és a levelező hallgatók tanúsítottak az ő kiállításai iránt.

A felnőtt iskola tanárai is megszerették Szőnyi Jenőt. Tiszteletbeli tantestületi tagnak tekintették őt. 1989 novemberében Szőnyi Jenőt is meghívták a felnőtt iskola jubileumi ünnepségére. Ezen a művész is felszólalt. Többek között a következőket állapította meg:

„A dolgozók iskoláinak nemcsak az a feladatuk, hogy a tananyagot megtanítsák. Szélesíteniük is kell a hallgatók látókörét. Ezért fontos az állandó kapcsolat a közművelődéssel. Ez az iskola példamutatóan segíti a továbbtanuló dolgozók művelődését. Ezt tapasztaltuk a kiállítások során is.”

E rendezvények során Szőnyi Jenő barátja lett a szerző, (aki Dr. Merényi Oszkár fia). Ugyancsak nagy tisztelője lett a művésznek a felnőtt iskola egyik hallgatója: Balogh Veronika is. Ez utóbbi 1987-ben - Szőnyi Jenő 85. születésnapja alkalmából – a napisajtóban cikket tett közzé, megállapítva:

„A gratulálók között akadtak egykori tanítványok is, ma is hálás szívvel emlékezve nevelőjükre és mesterükre, aki nemcsak festőművésznek, hanem pedagógusnak is kiválónak bizonyult. S látogatói örömmel tapasztalták, hogy a mester lendülete – magas kora ellenére – nem tört meg, ma is termékeny, alkotó művész. Velük együtt mi is őszintén kívánjuk, hogy az idős mester még sokáig őrizze meg egészségét és alkotó lendületé, tisztelőinek, a művészet barátainak őszinte örömére! „

Ezekben az években más újabb barátok is jelentek meg. Közéjük tartozott Gergely Mihály író is. (Az általa szerkesztett Józan Nép folyóirat 1988-ban cikket közölt Németh László és Szőnyi Jenő barátságáról.) Ugyancsak baráti kapcsolat fűzte a művészt Kopré József költőhöz is.)

1987-ben a Fáklya Klub volt a művész sikerének újabb állomása. Január folyamán rendezték meg Szőnyi Jenő újabb kiállítását, Szilágyi Antalné és Végh Ákos iparművészekkel közösen. Ez a rendezvény érdekesen próbált kapcsolatot teremteni a társművészetek között. A Pedagógusok Lapja 1987. január 16-án ezeket állapította meg:

„A műélvezet és a kartársi tisztelet együttes érzése tölti el az embert Szőnyi Jenő mintegy 60 festményét, illetve grafikáját szemlélve. A több mint 80 esztendős kolléga, aki hosszú évtizedeket töltött különféle beosztásban a pedagógiai pályán …ma is új és új bizonyítékát adja műveivel szellemi elevenségének és gazdag mondanivalójú ábrázoló tehetségének.”

Szőnyi Jenő a most bemutatott és megvásárolt képeinek ellenértékét a Nemzeti Színház építésére ajánlotta fel. Ezt a mecénási gesztusát az említett cikk is kiemelte.

A II. kerületi Vízivárosi Galéria 1988. szeptember 11-én nyitotta meg több művész közös tárlatát. Ezen szerepeltek Szőnyi Jenő alkotásai is. A rendezvényt Pogány Ö. Gábor nyitotta meg.

A művész iránti megbecsülés egyre nőtt. 1984-ben SZOT-díjat kapott Még fontosabb volt azonban az, hogy 1988-ban megjelent a festőművészek és grafikusok lexikona. Ez Szőnyi Jenő munkásságát is ismertette. A művész már régóta várt arra, hogy neve lexikonba is bekerüljön. Ez a várakozás végre teljesült!

Szőnyi Jenőt ekkor már sokan nevezték már a szakma „nagy öreg”-ének. A sajtóban már megjelentek olyan tanulmányok is, amelyek részletesen ismertették a művész életét és munkásságát.

A Rajztanítás 1988. évi 1-3. számában látott napvilágot a szerző írása „Egy rajztanár-művészről” címmel. Pályájának áttekintése után örömmel emelhette ki: „Szellemi frissessége kitűnő.”

Az Új Őszidő, a nyugdíjasok folyóirata 1990 januárjában közölte Balogh Veronika riportját a művésszel „Az ember él és bízik barátaiban” címmel. Erre a továbbiakban még visszatérünk.

13: Jubileum és elmúlás…