Művésztáborok és vidéki rendezvények

Szőnyi Jenő mindig is szívügyének tekintette a vidéki közművelődés segítését. Az 1960-as és 1970-es évek jelentették életének azt a szakaszát, amikor a legtöbbet tudott tenni a Dunántúl, az Alföld és Észak-Magyarország kulturális életéért.

Nyugdíjas évei kezdetén, a több szabadidő birtokában gyakran utazott vidékre. Ezek a „kiszállások” számos alkotásra ihlették. Akvarelleket készített például Veszprémről (A Séd partján címmel), a szentendrei Görög utcáról és a tihanyi mólóról. Műveire a pedagógiai sajtó is felfigyelt. A Köznevelés 1963 évi 2. számában tette közzé A sopronkőhidai kőbánya című rajzát, 1964. június l-én pedig egy balatoni tárgyú grafikáját.

1966. március 4-én a Köznevelésben jelent meg Dunakanyar című golyóstollrajza. Ez olyan sikert aratott, hogy később képes levelezőlapként sokszorosították.

1965 februárjában zajlott a már említett országos kiállítás a Rózsa Ferenc Kultúrotthonban. Itt állították ki Szőnyi Jenő Balatonfüredi táj és Tihanyi öböl című akvarelljeit. Mindkettőt intézmények vásárolták meg.

A vidéki közművelődés érdekében Szőnyi Jenő két fontos megbízást is kapott. 1964-ben Győrött kiállítás zajlott nagy festők műveinek reprodukcióiból. Ennek anyagát Szőnyi Jenő válogatta össze és rendezte be. Ugyanebben az évben Ózdra utazott az ottani közművelődés tanulmányozására. Viszontláthatta azt a várost, amit több mint negyven éve kezdő tanárként ismerhetett meg. Érdekes volt a találkozás egykori kollégákkal és tanítványokkal.

Szőnyi Jenő régi kívánsága volt az, hogy időnként művésztáborokban alkothasson és képezhesse magát tovább. Nyugdíjas éveiben ezekre végre sor kerülhetett. Többször lehetett művésztáborok lakója.

1964-ben és a következő évek nyarán a balatonfüredi művésztelepen alkothatott. Számos balatoni tárgyú képet és rajzot készített. Balatonfüreden sok kedves ismerősre tett szert. (egyikük: Kelemen István a nógrádi közművelődés kiválósága volt.) l966-ban karikatúra-sorozatot készített a balatonfüredi művésztelep lakóiról, ami nagy sikert aratott.

Szőnyi Jenő mindegyik balatonfüredi tartózkodását arra használta fel, hogy felkeresse régi barátját: Németh Lászlót a közeli Sajkodon lévő nyaralójában. Az író révén ismerkedett meg Déry Tiborral, akiről rajzot is készített.

1965-ben – ismét a füredi tábor lakójaként – megnézte Tihanyban Borsos Miklós szobrász kiállítását. Megismerkedett a művésszel és barátság alakult ki közöttük. Borsos Miklósról is kitűnő grafikát készített.

Balatonfüredi alkotásai közül többet a sajtóban is publikált. Így a Köznevelés 1968 évi 5. száma tett közzé egy balatonfüredi tárgyú rajzát

A füredi táborban lett barátja a már említett Kelemen István. A kapcsolat a továbbiakban is gyümölcsözőnek bizonyult. Kelemen ekkor Nógrádban megyei művelődésügyi osztályvezető volt. Fontos feladatának érezte azt, hogy az ottani múzeumokat fejlessze, és azok anyagát bővítse. Ebben sok hasznos tanácsot kapott Szőnyi Jenőtől.

1970. május l0-24 között a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központban rendezték meg Szőnyi Jenő grafikai kiállítását. Ennek megszervezésében Hemelka Gyula, igazgató komoly érdemeket szerzett. Sok százan nézték meg ezt a kiállítást. Érdemes idézni ezzel kapcsolatban Szántó Gábornak a Köznevelésben megjelent kritikájából: „Kiállított fehér-fekete grafikáin a vonalak és tónusok, a fények és árnyékok: színesek.”

1970 nyarán Szőnyi Jenő a salgótarján-baglyasaljai művésztelepen alkotott. Itt a tájról több akvarellt és grafikát készített. E művek közül három szerepelt a budapesti Fáklya Klub l97l szeptemberi kiállításán is.

1972 nyarán ismét Baglyasalján tevékenykedhetett. Ez alkalommal több művet készített Salgótarjánról. Az itteni acélárugyárról készült tusrajzát a Pedagógusok Lapja 1972 évi 21-22. száma közölte.

1972. október 19-én Szőnyi Jenő diavetítéssel egybekötött beszámolót tartott a baglyasaljai művésztelepről. Az itteni alkotók közös kiállítása is aznap nyílt meg, amelyen – többek között – a művésztanár salgótarjáni témájú grafikáit és akvarelljeit is bemutatták.

1973 márciusában Salgótarjánban rendezték meg a Budai Művész Klub tagjainak közös kiállítását. Ezen Szőnyi Jenő több műve is szerepelt. A rendezvényre a városi Művelődési Ház üvegcsarnokában került sor.

Mint az előbbiekből is kiderült, Szőnyi Jenőt igen élénk kapcsolatok fűzték a nógrádi közművelődéshez. Kelemen Istvánon és Hemelka Gyulán kívül Réti Zoltán is jól ismerte és nagyra becsülte őt. „Szívbéli pedagógus volt” – állapította meg róla évtizedek múlva is. Kelemen István pedig megőrizte a művész sok levelét. Figyelemreméltónak találta Szőnyi Jenő egyik újévi üdvözlő mondatát „Nem baj, hogy a régi elmúlt, csak az új jobb legyen!”

1977. április 3-30. között rendezték meg Balassagyarmaton Szőnyi Jenő újabb kiállítását. Ezúttal 36 művét mutatták be. Életében ez volt az utolsó nógrádi fellépése. A megye azonban a későbbiekben is hálásnak bizonyult a neves festő és grafikus iránt, aki olyan sokat tett a nógrádi közművelődésért.

Szőnyi Jenőnek ebben az időszakban alkalma volt más művésztáborokba is eljutni. Érdemes ezekre is kitérni.

1971 tavaszán az Esztergom-Kenyérmezőn lévő alkotótábor lakója lehetett. Az itt dolgozó művészek közös kiállítására decemberben került sor. Ekkor mutatták be Szőnyi Jenő Esztergom-Prímássziget című temperáját is.

1972 nyarán a gyulai művésztelepen tevékenykedhetett. Alkotótársairól számos rajzot készített. Itt is sok kedves ismerőst szerzett. Egyikük, Marsofszky Endre főiskolai tanár és festőművész volt.

1973. január 18-31. között mutatta be a Fáklya Klub a gyulai tábor alkotóinak közös kiállítását. Ezen Szőnyi Jenőnek a gyulai várról készült golyóstollrajzát, a Kőröspartot ábrázoló filctollrajzát, valamint a „Művésztelepi fejek” című golyóstollrajzát mutatták be. Ennek az anyagnak olyan sikere volt, hogy Szőnyi Jenő említett műveit februárban bemutatták Gyulán is a Dürer kiállítóteremben.

A következő évben is folytatódott a Gyulával való kapcsolata. Szőnyi Jenő ismét itt alkotott. 1973. augusztus 18-án nyílt meg az ottani művésztelepi alkotók kiállítása. Ezen Szőnyi Jenő kilenc olajpasztelljével és „Fejek a művésztelep tagjairól” című tollrajz-sorozatával vett részt.

Az említett kiállítások annak idején komoly figyelmet keltettek Gyulán. Igaz, hogy a későbbiekben Szőnyi Jenő nem szerepelt Békés megyében. Ez azonban nem indokolja egyes közművelődési tényezők feledékenységét. (Előfordult évtizedek múltán olyasmi, hogy Gyulán egy ilyen területen dolgozó nem tudta, ki volt Szőnyi Jenő…)

A művész-tanár - mint már említettük - sok kedves ismerőst szerzett Balatonfüreden. Egyesek közülük meghívták Szőnyi Jenőt Tapolcára. A művésznek megtetszett a kisváros és több mű alkotására ihlette. A Köznevelés 1971 évi l7-l8. száma közölte „Tapolca: Tóparti házak” és „Tóparti öreg fa” című grafikáit. Több ilyen tárgyú műve a Pedagógusok Lapjában látott napvilágot. A Budapesti Nevelő pedig l971. évi I. számában tette közzé „Tapolcai emlék” című golyóstollrajzát.

1972 tavaszán Tapolcán rendezték meg Szőnyi Jenő kiállítását. Itteni, illetve Balaton környéki tárgyú műveiben gyönyörködhetett a helyi közönség. (Erre a kiállításra a tapolcaiak évtizedek múltán is kedvesen emlékeztek.)

Szőnyi Jenő utolsó vidéki rendezvényére l978/79 telén került sor. December 28-án nyílt meg Nyírbátorban a művész kiállítása. Ez 42 karikatúrát tartalmazott. A kiállítás l979 január l4-én zárult, (különösebb helyi visszhang nélkül.)

Ezt megelőzően, még l974-ben került sor Szőnyi Jenő egy érdekes vidéki munkájára. Ennek – talán mondhatjuk – nem volt párja akkor Magyarországon.

1969-ben az egész magyar közvéleményt magával ragadta az ember Holdra szállása. Szőnyi Jenő ezt rajzban örökítette meg, de a sajtóban ezt nem publikálta.

A Borsod megyei Rakaca községből vándorolt ki az Egyesült Államokba Hlebick János, ki a távolból sem feledkezett meg szülőföldjéről. 1972-ben az ő támogatásával épült fel a község könyvtára. Itthon járva szerzett tudomást – ismerősei révén – Szőnyi Jenőről. A művésztől egy triptichont rendelt, az Apolló-program megörökítésére.

1974 elején el is készült a triptichon, ami három olajfestményből áll. A középső a rakéta kilövését mutatja be. A baloldali képen láthatjuk a két asztronautát a Holdon. A jobboldali festmény a rakéta leszállását ábrázolja. Szőnyi Jenő művét 1974. április 26-án avatták fel a könyvtár előtt. Később a triptichont az USA-ba szállították.

Ez a rakacai kép érdekes színfoltot képez Szőnyi Jenő munkásságában. Látszik, hogy nyitott szemmel figyelte a világot…

10: „Rembrandt is megirigyelhetné”