Alkotó pihenés

Szőnyi Jenő 1962-ben vonult nyugdíjba, több mint négy évtizedes tanári tevékenység után. A következő időszak azonban nem jelentett tétlenséget a művész számára. Most már - a több szabadidő birtokában – még jobban kibontakozott alkotó lendülete.

Érdekességképpen emelhetjük ki, hogy Szőnyi Jenő ekkor - átmenetileg - kapcsolatba került a film világával is. 1964 kora őszén forgatták a Jókai-regény alapján készített A kőszívű ember fiai című filmet. Itt Szőnyi Jenő statisztaként szerepelt. Csikós ruhában kimagaslott társai közül.

A továbbiakban is jó érzékkel figyelte meg a hétköznapokat. Sok művében örökített meg különböző embereket. Ezek közül a Vége a nagyfröccsnek című karikatúrája és a Hólapátolók című akvarellje sikerült a legjobban.

Szorgalmasan járta a fővárost. Több rajzot készített az Erzsébet-híd újjáépítéséről. (Érdemes ezt szembeállítani Lerombolt híd című, 1945-ben papírra vetett grafikájával.) Megörökített olyan épületeket is, amiket később lebontottak. (Ilyen volt a Moszkva téri „Gombát” ábrázoló akvarellje is.) Szőnyi Jenő ilyen tárgyú művei komoly várostörténeti értéket képviselnek.

A művész egyre termékenyebb lett. Ezért most már gyakran szerepelt a közönség előtt.

1964-ben a II. kerületi rajzpedagógusok kiállításán Eső után című akvarelljével szerepelt. (Erről Gábor István írt a Pedagógusok Lapjában kedvező hangú méltatást.)

A budapesti Rózsa Ferenc Kultúrotthonban 1965. február 6-28. között került sor a IV. Országos Pedagógus Képzőművészeti Kiállításra. A rendezésben Szőnyi Jenő komoly szerepet játszott. Bemutatott három művét intézmények vásárolták meg. Alkotásaiért szakszervezeti nívódíjat kapott. Az Élet és Irodalom hasábjain Frank János kritikája kiemelte Szőnyi Jenő „krokiszerűen friss akvarelljeit”.

Nem sokkal később, március 27-április 4. között az Óbudai Képzőművész Klub kiállításán szerepelt a művész két akvarellje: Pihenő csónakok és Este a Belvárosban. A közönség körében ezek is tetszést keltettek.

1965 őszén különösen jól esett a művésznek az, hogy egy iskolába hívták őt meg. Az éppen 75 éves óbudai Árpád Gimnázium állította ki több akvarelljét. (Óbuda, Föld utca című alkotását a III. kerületi tanács vette meg.) Ez volt az első alaklom, hogy iskolában állított ki, de nem az utolsó.

A sajtó egyre jobban felfigyelt a művészre. A Pedagógusok Lapja 1966. január 22-én közölte Sasvári liget télen című rajzát. 1967. december 15-én A városban című grafikáját, 1969. február 7-én Nehéz teher című tollrajzát, március 7-én pedig Vízivárosi részletét tette közzé. 1968. márciusában a Köznevelésben jelent meg Duna-parti település című rajza. Jóval előbb, a Budapesti Nevelő 1963. évi 2. számában a Déli pályaudvarról szóló grafikáját közölte.

Az 1966-os esztendő különösen sok kiállítást eredményezett. Április 10-24. között az Óbudai Képzőművész Klubban három grafikáját mutatták be. Májusban a II. kerületi Rajztanárok Stúdiója állította ki négy tollrajzát. Október l6-30 között a III. kerületi Frankel Leó Művelődési Házban állították ki – más művészek alkotásai mellett – Szőnyi Jenő Vihar előtt és Vitorlások című akvarelljeit. November 5-én pedig megnyílt a Radnóti Klubban a II. kerületi művészek kiállítása. Szőnyi Jenő Fák című szénrajza megtetszett Oelmacher Anna művészettörténésznek is, aki a Magyar Nemzetben kedvező kritikát írt – más művek között – erről is.

1966 decemberében új lehetősége nyílt arra, hogy a közönség elé lépjen. A Május 1. mozi előcsarnokában 20 grafikáját tekinthették meg a látogatók. Erre a sajtó komolyan felfigyelt. Koczogh Ákos művészetkritikus az l967 áprilisi Művészet hasábjain így írt Szőnyi műveiről: „Sokszor futó benyomásokra, felületi impressziókra épített képei mindig a bölcs határok között maradnak, a biztos kéz, a kiegyensúlyozott színérzék, a látványra épített határokon belül.” Pereházy Károly szerint pedig ezen a kiállításon „valami csodálatosan finom és bravúros technikával komponált, lavírozott tusrajzokat látunk.”

1967. június 14-én nyílt meg az Óbudai Képzőművészeti Klub kiállítása a Frankel Leó Művelődési Házban. Ezen Szőnyi Jenő Óbudai téglagyár című szénrajzával, valamint a Víziváros a Dunával és Óbudai fehérítőgyár című tollrajzaival szerepelt. Érdemes kiemelni a művész alkotásainak helytörténeti értékét.

Szeptember 24-én ugyanitt nyílt meg a klub másik kiállítása. Ezen a művész Régi zsinagóga és Csillaghegy című akvarelljeivel, valamint Selyemgombolyító körház című színes grafikájával szerepelt. (Ez utóbbit megvette az Óbudai Pamutnyomógyár. Ez is jelezte, hogy a festő munkásságára az üzemek egyre jobban figyeltek.)

1968. március 1-31. között rendezte meg második önálló kiállítását a Május 1. moziban. A látogatók 24 alkotásában gyönyörködhettek. Fényi András ezeket állapította meg a Pedagógusok Lapja l968 március 30-i számában: „Immár másodízben láthatjuk Szőnyi Jenő pedagógus festőművész képeit a főváros bizonyára »leglátogatottabb kiállítótermében«, a budai Május 1. Filmszínház előcsarnokában. Jó ötlet volt a mozi közönségét egyúttal tárlatlátogatóvá avatni, és különösen hasznos, ha olyan tárlatot láthatnak, mint Szőnyi Jenőé.”

1968 áprilisában került sor a II. kerületi Radnóti Klubban egy újabb kiállításra, ahol a művész két tusrajzát láthatta közönség. Májusban pedig egy másik kiállításon az Óbudai téglagyár című szénrajza keltett jogos sikert.

1968. november 4-én a Radnóti Klubban – mások alkotásaival együtt – mutatták be Szőnyi Jenő Karnevál című temperáját. December 9-én pedig egyszerre két kiállítás megnyitóján jelenhetett meg. Az egyik délután 5 órakor történt a Frankel Leó Művelődési Házban. Itt a művész Strand című akvarelljét nézhették meg a látogatók. Egy órával később pedig a II. kerületi Keleti Károly utcában nyílt meg. Itt – többek között – Szőnyi Jenő Facsoport és Legelő című akvarelljeit mutatták be.

Az l970-es év újabb sikereket hozott. Ebben az esztendőben a fővárosi Fáklya Klub több kiállításán is szerepelt. Május 15-29 között például Pihenő csónakok és Strand című akvarelljeiben gyönyörködhettek a látogatók. (Más, Fáklya Klubhoz kapcsolódó szerepléseivel a következő fejezetben foglalkozunk.)

Április 3-án a III. kerületi tanács dísztermében nyílt képzőművészeti kiállítás. Itt bemutatták – mások alkotásai mellett - Szőnyi Jenő Óbudai gyár című golyóstollrajzát és Épül a város című filctollrajzát.

Tovább erősödött kapcsolata az Óbudai Képzőművész Klubbal. Ennek l972 májusi kiállításán Üveggyárban című akvarelljét mutatták be. A klub téli tárlata december l6-án nyílt meg. Ezen a művész három képe szerepelt: az Óbudai utca, az Óbudai sikátor és az Agyagbánya. (Ez utóbbi kettőt a III. kerületi tanács meg is vásárolta.)

1972. október 26-án nyílt meg az Ernst Múzeumban a Pedagógus Képzőművészek kiállítása. Ezen Szőnyi Jenő Horgászok című képével szerepelt. A tárlatról a Pedagógusok Lapja „A fővárosi képzőművészek seregszemléje” címmel közölt cikket.

Érdemes kiemelni, hogy ebben az időszakban Szőnyi Jenő technikája is jelentősen fejlődött. Ekkor már nem alkotott olajfestményeket. Annál inkább készített temperákat, akvarelleket, tusrajzokat és olajpasztelleket. Ez jellemző a következő évtizedekre is.

9: Művésztáborok és vidéki rendezvények