Háború után

1945-ben véget ért a II. Világháború. Hazánkban azonban nehezen bontakoztak ki a békés viszonyok; ebben a háborús romok, az infláció és az idegen megszállás egyaránt szerepet játszott.

Az infláció közepette a pedagógusfizetésből nem lehetett megélni. Szőnyi Jenő kénytelen volt másodállást is keresni.

1945-46-ban a Fővárosi Temetkezési Intézet alkalmazta őt mint szerződéses iparművész-tervezőt. Belső építészeti és ravatalozási tervekben kellett közreműködnie. Ez nem volt éppen kedves munkakör, de a megélhetés érdekében el kellett vállalnia.

1946 végén már kedvezőbb másodállást kapott. Az I. számú Anatómiai Intézetben Dr. Kiss Ferenc professzor irányítása alatt dolgozott. Egyik munkatársként rajzolt ábrákat a készülő háromkötetes Anatómiai atlaszhoz.

Szőnyi Jenő ekkor már a III. kerületi Vörösvári út 93. alatti általános iskolában tanított. Rajzot és éneket oktatott a diákoknak. A tanulók itt is hamar megszerették őt.

Ezekben az években sokszor lépett fel a Rádióban, a Földényi-kórus tagjaként. Sok kedves élmény fűződött ehhez is.

A színházakkal továbbra is tartotta a kapcsolatot. 1947-ben képsorozatot készített Steinbeck drámája: az Egerek és emberek szereplőiről.

A színészek körében újabb ismeretségeket szerzett. Kiemelkedett közülük Salamon Béla, Ruttkai Éva, Latabár Kálmán, Bánhidy László és Garas Dezső. Nevezettek mindegyikéről készített karikatúrát.

Szőnyi Jenő nem feledkezett meg a muzsika világáról sem. Kodály Zoltánt mélyen tisztelte, és rajzban örökítette meg. Barátai közé tartozott Balassa Imre és Raits István zeneszerző is. Mindkettőről rajzolt karikatúrát.

Ami a festőművészeket illeti, közülük leginkább Frank Frigyessel barátkozott. Őt kitűnő festményben örökítette meg…

1949-53 között a Rákosi-diktatúra sötét évei zajlottak. Ekkor egyáltalán nem lehetett külföldre utazni. Szőnyi Jenő számára még a szomszédos Csehszlovákia is elérhetetlen vágyálomnak tűnt ekkor, - neki, aki egykor már az óceánon túl is járt…

Szőnyi Jenőt ezekben az években nem érték kifejezett személyes sérelmek. Bántotta azonban őt, hogy önálló kiállítást nem rendezhetett rajzaiból és festményeiből. Ugyanakkor azonban a maga módján ezekben az években is segítette a közművelődés ügyét.

1951-ben megszervezte az óbudai rajztanári munkaközösséget. Érdekes megbízás volt ez. Nem csak szervezői munkát fejtett ki, hanem a maga szakmai tudásából is sokat adhatott át kollégáinak. Az ő érdeme, hogy 1952-ben bemutatták az óbudai rajztanárok közös kiállítását.

1953-ban kezdett enyhülni a diktatúra. Ekkor már jobban becsülték Szőnyi Jenő emberi, művészi és tanári kiválóságát.

1953-ban megszervezte és vezette a III. kerületi Úttörőház rajzszakkörét. Sok gyerekben sikerült a művészi készséget kialakítani. Hat éven át vezette a szakkört.

1954-ben az Úttörőházban fotószakkört is hozott létre. Szőnyi Jenő nem tartozott ugyan a fényképezés olyan művészei közé, mint a Spanyolországban élő, magyar származású Juan Gyenes. Értett azonban a fotózáshoz, mint azt több albuma tanúsította.

1956-ban Magyarországon járt a neves író, Bertolt Brecht. Szőnyi Jenő találkozott vele, és ezt arcképben örökítette meg.

1956 augusztusában az óbudai József Attila Kultúrház rendezett képzőművészeti kiállítást. Ezen Szőnyi Jenő négy művével szerepelt: Önarckép című olajfestményével, Terefere című tusrajzával, Szikes táj és Viharfelhők Óbudán című akvarelljeivel. Az anyag változatossága a művész sokoldalúságáról tanúskodott.

1957. október-novemberben az Óbudai Képzőművészeti Kör kiállítására került sor. Szőnyi Jenő Beszélgető öregek című szénrajzát is bemutatták.

Ebben az időszakban egy régi barátság újult fel. Németh László hosszú évek után visszakerült a fővárosba. Szőnyi Jenő többször kereste fel az írót Szilágyi Erzsébet fasor 79. alatti lakásán. „Szerény, visszahúzódó ember volt” – állapította meg később a művész Németh Lászlóról. Egy példát érdemes erre felidézni. Egy 1957. márciusi napon Szőnyi Jenő a villamoson találkozott az íróval. Hétköznapi dolgokról beszélgettek, majd Németh László leszállt. Utólag derült ki: az Országházba ment azért, hogy a Kossuth-díjat átvegye. (Nemsokára az író a Balaton mellé költözött.)

Szőnyi Jenőt az iskolában is nagyra becsülték. Ekkor már igazgatóhelyettes volt. Feladatát jól látta el, de arra vigyázott, hogy a sok adminisztráció mellett jusson azért ideje a művészi alkotótevékenységre is.

1961-ben szénrajzot készített az óbudai téglagyárról. 1960 táján készített számos rajzot. Ezek közül kiemelkedtek a Serdülő, Tűnődés és Anya a két lányával címűek. Ezek a művek is arról tanúskodtak, hogy Szőnyi Jenő a mindennapi élet kitűnő megfigyelője volt.

8: Alkotó pihenés