Új néven, megújult lendülettel

Schannen Jenő 1933-ban megváltoztatta családnevét. Ettől kezdve Szőnyi Jenőnek hívták az immár 31 éves tanárt. Két testvére is ezt a nevet vette fel.

Érdemes megjegyezni, hogy a későbbiekben a művész-tanárt néha összetévesztették Szőnyi Istvánnal. Szőnyi Jenő ismerte ugyan a jeles festőt, de névválasztásában ez nem játszott szerepet.

Szőnyi Jenő továbbra is a Medve utcai polgáriban tanított. Kollégáiról további rajzokat is készített. Ehhez az iskolához fűzte őt két jelentős barátság is.

A harmincas években idősebb Castiglione László lett az iskola igazgatója. Fia ugyanide járt. Szőnyi Jenő tanította őt. A tanár és a diák között komoly rokonszenv támadt. Ez később barátsággá fejlődött. Ifjú Castiglione László évtizedek múlva neves régész és művészettörténész lett.

1931-ben új iskolaorvos került a Medve utcai polgáriba. Ez a kedves, barátságos ember már akkor is az irodalmat tekintette fő hivatásának. Németh László volt ő, akivel Szőnyi Jenő jó barátságba került.

Szőnyi Jenő megmutatta képeit és rajzait az írónak, aki elismerően nyilatkozott a művész-tanár tehetségéről. Németh László ugyanakkor több művéből is adott dedikált példányt festő barátjának.

Németh László nevét a harmincas években ismerte meg az ország. Ekkor jelent meg – többek között – Bűn című regénye is. 1932-ben pedig saját folyóiratot indított Tanú címmel.

Az író komolyan érdeklődött a Medve utcai polgári iskolások körülményei iránt. Különböző felméréseket készített, és elolvasta mások környezettanulmányait is. 1937-ben könyve jelent meg A Medve utcai polgári címmel. Bevezetésében arról írt, hogy ez „nem új Pál utcai fiúk” akar lenni, hanem szociológiai mű. Feltárta a diákok nehéz családi körülményeit, kiemelve lakásviszonyaikat és egészségügyi helyzetüket. A Medve utcai polgári iskolások esetében „modern népvándorlás”-ról írt, hiszen a szülők nagy része nem fővárosi „bennszülött” volt, hanem vidékről származott.

Szőnyi Jenő segített barátjának. Nem egy osztályban ő is felmérte a diákok körülményeit, és ezeket Németh László rendelkezésére bocsátotta. A barátság szép tanúbizonysága volt ez.

Szőnyi Jenő színes akvarellt készített Németh Lászlóról. Ez ma is a Medve utcai iskola tulajdonában van. Évtizedekkel később sajnos egy Németh Lászlóról megjelent album ezt a képet mint Szőnyi István(!) művét közölte. Ezt a komoly tárgyi tévedést a kiadó később sem helyesbítette…

Szőnyi Jenő a harmincas években karikatúra-sorozatot készített családjáról, felesége hozzátartozóiról és a rokonságról is. Ezek jelentős része magántulajdonban van.

„Nem a torzítás serkenti karikatúráiban, hanem a jellemző, másoktól megkülönböztető vonások kiemelése – írta évtizedekkel későbbDr. Hajcs Géza. – És mert szintén humanista gondolkodású egyéniségéből folyik, hogy szívesebben hangsúlyozza karikatúráiban is azt, ami szép, kedves és jó.”

Szorgalmasan folytatta a zenével kapcsolatos tevékenységét is. 1928 után a Terézvárosi Templom Kórusában szerepelt. (Itt Kemenes Frigyes volt a karnagy.) Innen átlépett a Belvárosi Főplébániai Templom Énekkarába. (Itt Harmath Artúr, majd Berg Ottó volt a karnagy.)

1933-ban alakult meg a Földényi-kórus. Szőnyi Jenő a tíz alapító tag közé tartozott. Évtizedekig énekelt ennek keretében. Ugyancsak a harmincas években lépett be a Budapesti Egyetemi Énekkarba. (Ezzel kapcsolatos tevékenységére még visszatérünk.)

Szőnyi Jenő 1936-ban elköltözött a Városmajor utca 57. szám alatti lakásából. (A régi otthon emlékét egyik festménye őrzi.) A házaspár ekkor került a Rhédey utca 5. számú házba. Ez volt több mint öt évtizedig Szőnyi Jenő otthona.

Szőnyi Jenő feleségével gyakran utazott. Kőszegről sok rajzot is készített. A házaspár 1933-ban Dunaszekcsőn nyaralt; a faluról egy képet is festett a művész.

Az énekkarokkal továbbra is kapcsolatban állt. 1933-tól kezdve sok karikatúrát készített a terézvárosi templom kórusáról. Ugyanakkor, mint a Földényi-kórus alapító tagja, évtizedekig énekelt és rajzolta a karikatúrákat az énekkari tagokról ennek keretében.

Kapcsolatba került a Magyar Rádióval és a Filmgyárral is. Az itt működő zenészekről, énekesekről és karmesterekről számos karikatúrát rajzolt.

A 30-as években lett a budapesti Egyetemi Énekkar tagja. E tevékenységére még visszatérünk.

A 30-as években már gyakran járt külföldön. Legtöbbször Ausztriába utazott. (Mint már szó esett róla, testvérei közül is többen éltek odakint.)

Szőnyi Jenőnek különösen megtetszett Murau kisváros. Erről készítette első olajfestményei egyikét.

1934-ben furcsa élmény érte, amikor a Salzkammergut-ban nyaraltak. Ekkor történt az, hogy a nácik egy sikertelen puccsot hajtottak végre, amikor meggyilkolták Dolfuss kancellárt. Az ausztriai üdülők hirtelen kiürültek, mert a legtöbb külföldi turista elutazott, a Szőnyi-házaspár azonban továbbra is ott maradt. Különös volt ez az alpesi nyaralás a szokásos turistatömeg nélkül.

1936 tavaszán az Egyetemi Énekkar jelentős meghívást kapott. Szőnyi Jenő egy hatalmas észak-európai körúton vehetett részt.

Az Egyetemi Énekkar először Lengyelországban lépett fel. Ezután Lettország és Észtország következett. A kórus Rigában, majd Tartuban és Tallinnban lépett fel. Ezután a hajó Finnországba vitte át őket. Az Egyetemi Énekkar Helsinkiben és Turkuban is hatalmas sikert aratott.

Szőnyi Jenő ezután Svédországot láthatta. A kórussal Stockholmban, majd Malmőben énekelt. Innen utaztak át Koppenhágába. Dániából Németországon át indultak haza. Hitler államában nem léptek fel, de Ausztriába megérkezve Bécsben nagy sikerű koncertjük volt. Innen tértek haza; a fiatal tanár elmondhatta, hogy ezúttal fél Európán utazott keresztül.

Szőnyi Jenő ekkor még nem sejtette, hogy ezután még hatalmasabb élményben lesz részük. 1936 őszén ugyanis az Egyetemi Énekkart az Egyesült Államokba hívták meg.

Erre a nagy útra december 26-án indultak el. Bécsen és Ostendén át érkeztek Londonba. December 28-án jött a hír, hogy hajójuk csak négynapi késéssel indul. Ez a négy nap valóságos ajándék volt számukra, hiszen ezalatt Londont jól megismerhették.

A Szilvesztert még az angol fővárosban ünnepelték. Január elsején szálltak hajóra. Hosszú volt az út az óceánon át. Közben Szőnyi Jenő az énekkari társaság egyik kedvence lett. (Az ő szűkebb társaságához tartozott Vaszy Viktor is.)

Nagy pillanat volt az, amikor megérkeztek New York-ba. Délután nyilatkoztak az ottani lapoknak, és néhány óra múlva már olvashatták saját szavaikat az újságokban.

A következő hetekben bejárták az Egyesült Államokat. Először New York-ban léptek fel, majd ezt 17 városban ismételték meg. Washington, Philadelphia, Cleveland, Detroit, Chicago, - ki győzné felsorolni mindazokat a nagyvárosokat, ahol szereplésük nagy sikert aratott.

Szőnyi Jenő eközben nem csak énekelt, hanem rajzolt is. A magas termetű művészt az énekkarosok „Csöpi”-nek nevezték. Az egyik karikatúrán önmagát ábrázolta, amint egy felhőkarcolóról lógatja le lábait.

Élete legnagyobb utazásáról élményekkel telve tért haza. Nem sokkal később újabb komoly siker érte.

1937. október 10-én megnyílt a Műterem nagy őszi kiállítása. Ezen bemutatták Szőnyi Jenő: Erdő Sződnél című olajfestményét és Tanya című krétarajzát. A Nemzeti Újság kritikusa elismeréssel hangsúlyozta: „Rendkívül színes Szőnyi Jenő erdei tája, érdekes pointilista technikája is.”

Az első sikert fél év múlva követte a másik is. 1938. május 8-án megnyílt az egyetemi énekkarok kiállítása. Ebben szerepelt Szőnyi Jenő hatalmas karikatúra-tablója az amerikai úton részt vett 41 kórustagról, „Keep Smiling” címmel. Erről kedvező kritikát írt a Rádió Újság, a Nemzeti Újság és a Társaság. Az egyik szerint „a résztvevőket Szőnyi Jenő elismert művészete gazdag humorral elevenítette meg.” (A művész évtizedekkel később, 1986-ban fájó szívvel jegyezte meg: a 41 kórustag közül már csak 14-en élnek…)

A 30-as évek végén megtört a jég. Szőnyi Jenő művészetét már nem csak az iskolában, illetve szűkebb körben értékelték. Most már a kiállítások révén a nagyközönség is megismerhette a fiatal pedagógus művészt.

6: „Ember az embertelenségben”