Gyermekkor és diákévek

A kis Schannen Jenő a Maros utca 31. számú házban született. Itt élt kicsi korában szüleivel és testvéreivel együtt. Első zenei benyomásait az ágyacskájával szomszédos falon át szerezte.

A szomszédban egy kocsma volt. Jenőke szobájának fala közvetlenül érintkezett a söntésével. A gramofon hangja áthallatszott. Így megtanulta az akkor igen közkedveltté vált Kacsóh-operett: a János vitéz énekszámait. Négyéves korában, valahányszor nagyanyja sétálni vitte, Jenőke az utcán énekelte a János vitéz betétdalait. „Az emberek csodálkozva néztek rám, kérdezgették nagyanyámat, és ő nagyon büszkén vallotta, hogy az ő unokája vagyok” – emlékezett vissza évtizedek múlva a művész.

1907-ben a család átköltözött a Márvány utca 38. alatti házba. Egy évvel később Jenőke a Mozdony utcai elemi iskola tanulója lett. (Az utcát később Kis János altábornagyról nevezték el.)

Hétéves gyerekként - vesegyulladás miatt - két hónapra kórházba került. Tanulmányaiban eléggé elmaradt, ezért tanítója: Mladoniczky Imre korrepetálta őt. Így sikerült jó tanulmányi eredményt elérnie.

Ekkor történt egy fontos esemény. Mladoniczky tanító úr egy rajzot kért tőle. Jenőke ezt el is készítette. Érdekes volt a témája: egy katonatemetést mutatott be, bosnyák katonazenekarral. (Ezt az eseményt az Alkotás utcán látta, s ezt az élményét örökítette meg.) Ez volt a kis Jenő első lépése a rajz- és festészet útján.

Igaz, hogy régebbi szerelméhez, a muzsikához is hű maradt. Kilencéves korában történt, hogy bátyját, Popovics zenetanárnő tanította hegedülni. Jenőke maga is próbált ezen a hangszeren játszani, mire a tanárnő felfigyelt tehetségére. Felhívta édesapja figyelmét, hogy a kisebbi fiút is taníttassa zenére.

Jenőke kapott egy ¾-es hegedűt. A tanulás jól ment. Egy év múlva a tanárnő azt ajánlotta, Jenőt írassák be a zeneiskolába. Ez meg is történt. 1912-ben Jenőke a budai Balassa Kálmán Zeneiskolában felvételizett, és azonnal a II. gyakorlóba került. Így két évet nyert.

A kisfiú kottából tanult, hiszen ekkor már az elemiben ebből énekeltek. Jenő ún. „prima vista” játékos lett: az elébe tett kottából rögtön játszani tudott. Ez az énektanuláskor is hallatlan előnyt jelentett.

Schannen Jenő tehát megkezdte tanulmányait. Tanára Koncz János, a későbbi világhírű hegedűművész lett. „Csodálatos órák voltak” – így emlékezett később vissza Jenő. Mindig utolsónak maradt a teremben, mert ha Koncz frakkban jelent meg, ez azt jelentette, hogy továbbra is ott marad, és gyakorolni fog. Mivel a tanár nagyon kedvelte tehetséges növendékét, megengedte, hogy ott maradhasson és hallgathassa muzsikáját. Olykor megkérte, hogy hozzon egy üveg sört, amit Jenő nagy örömmel tett meg.

A zeneiskola minden évben két házi hangversenyt tartott, a Logodi utcai részlegében. Ezeken Schannen Jenő egy alkalommal „dicséreti”, majd a továbbiakban „kitüntetés” lapokat nyert. A tanév végén nagy nyilvános vizsgakoncert volt, ahol mindegyik növendék szerepelt önálló számmal. Ez két napon át tartott a Krisztina téri Polgári Kaszinó dísztermében. Mindig a második napon lépett fel az intézet zenekara, Balassa Kálmán igazgató vezényletével.

A zenei élet otthon is folytatódott. Jenő húga, Irén ugyanis zongorát tanult a szomszédos Városmajor utcai iskolában. A szülők – a nagymama „mecénási” segítségével – vásároltak egy használt zongorát, ami az első szobának a dísze lett. Ezen most már otthon lehetett gyakorolni. Irénke nagyon szépen haladt, Chovin iskolát játszott. Szép hangja segítségével önmagát és bátyját is kísérte, (hegedűt énekhangon). Szép házi koncertek tarkították ezeket az éveket.

A család közben 1911-ben a Városmajor utca 59. alatti új lakásba költözött. Jenőke a négy elemi után a Győri utca l3. alatti polgári iskolába járt. Szorgalmasan tanult itt is.

1914-ben a vakációt Torontál és Temes megyékben töltötte. A vidám, szép nyaralást azonban elrontotta az, hogy a történelem közbeszólt; kitört a világháború.

Keserves háborús évek következtek. A kis diákoknak is meg kellett tanulniuk kenyeret keresni. A zeneiskola tanulói megszervezték, hogy eljárnak a mozikba muzsikálni, az itt megkeresett pénzt hazaadták.

A háborús években Schannen Péterék Kolozsvárról Budapestre kerültek. Géza Grazba, Árpád pedig Salzburgba ment dolgozni. 19l6-ban halt meg nagybátyja, Schannen Ernő.

1916 végén hunyt el Ferenc József császár és király. Az új uralkodó koronázása 1916 december 3o-án zajlott a Várban. A Schannen-házaspár - Jenővel együtt - a Tárnok utcai sarokház ablakából szemlélte az ünnepséget. Ez a koronázás családi eseménynek is számított, mert a díszőrségbe osztották be Schannen Árpádot is.

Schannen Jenő 1916-ban a tanítóképzőbe került. Bár abbahagyta a zeneiskolát, az új helyen is komoly zenei nevelésben részesült. Kiváló tanárai voltak. A hegedűt Horvay Ede (aki maga is koncertáló csellista volt), az éneket és az orgonát a nagy tudású Sztankó Béla zenetudós, könyvíró plántálta belé. Schannen Jenő hegedűn már a tizedik fekvésbeli gyakorlatot hozta az órákra, ahol szerencsétlen osztálytársai a vonót még ökölbe szorítón kezelték.

Időközben a felsőbb osztályba járók körében alakult egy zenei együttes. Ünnepélyek alkalmával a házi vonósnégyes szerepelt. Kertész Gyula primárius volt, Schannen Jenő hegedűn, Búza mélyhegedűn és duffek csellón játszott.

Közben a vasárnapi déli miséken feljártak orgonálni a krisztinavárosi templom kórusára, ahol a közismert Bodrogi Zsigmond volt a kántor. Az ő vezetése mellett sajátították el a tanítójelöltek az orgonajáték csínját-bínját. Ez azért volt érdekes, mert a képzőben sok vidéki, mint bentlakó, tanult, akik a negyedik év végén kántori vizsgát tehettek, s ezért kántortanítói oklevelet szerezhettek.

„Bodrogi kántor úr nagyon szerette az itókát. A lüszterkabátja oldalzsebében ott volt »fogásra készen« a laposüveg. A mise végén mindenkor elhangzott a Himnusz. Azt mindig ő játszotta, mégpedig úgy, hogy a végén lévő futamot, amely az ismétléshez vezet (»Megbűnhődte… a múltat s jövendőt«), ezt balkézzel játszotta, jobb kézzel kivette az üveget és jót húzott belőle, zsebbe visszatéve már mindkét kézzel teljes erővel az orgonába csapott. Enélkül nem volt himnusz a Himnusz. De sajnos aztán később ő is megbűnhődte” – emlékezett vissza később Szőnyi Jenő.

Jenő közben a rajzot sem hagyta abba. 1916-ban megkapóan szép művet alkotott „Édesapám olvas” címen. Ez volt az első olyan munkája, ami megmaradt.

1916/17-ben a tanárokról és osztálytársairól karikatúrákat készített suttyomban az órákon. Egy osztálytársa a pedagógusokról készült rajzokat becsempészte az osztálykönyvbe. Horvay tanár úr – mit sem sejtve - bevitte a naplót a tanáriba. A tantestületben a karikatúrák nagy derültséget keltettek. (Horvay tanár urat például cselló-fejjel ábrázolta.)

1918-ban Schannen Jenő részt vett az iskolai rajzpályázaton. Második díjat nyert Arany Jánosról készített portréjával.

A tanítóképző igazgatója, Baló József 1916-ban meghalt. Utóda: Quint József szigorú, pedáns pedagógus volt. Ő oktatta az anatómiát. Sok kísérletet, anatómiai rajzokat követelt a diákoktól. Ezekben azonban Jenő otthon volt, így a szigorú igazgató idővel megkedvelte. A tantestületben is felfigyeltek a tehetséges diákra, a már említett rajzai és zenei működése miatt.

Jenő járt az Újlaky családhoz, ahol nem csak a fiú volt zenei érdeklődésű; apja bőgőzött, nővére pedig remekül zongorázott. A Schannen fiú egy másik osztálytársával: Humay Nándorral gyakran lépett fel „duó”-ban.

Távlatból tekintve felejthetetlen négy év volt ez. Jenő számára az iskolai éveket még változatosabbá tette az, hogy az énekkarban is szerepelt. Ott tenor szólamot énekelt, ami évek múlva basszussá változott. Szerette a testnevelést is. Tanította őt Kmetykó János olimpiai tornász bajnok, aki később a Testnevelési Főiskola tanára lett.

Az 1918/19-es tanév izgalmas volt, hiszen akkor zajlott az őszirózsás forradalom, majd a tanácsköztársaság. Az 1919/20-as év is sok politikai változást hozott. Ekkor azonban a tanítóképzősöket elsősorban az foglalkoztatta, hogy most fogják befejezni tanulmányaikat. Előttük állt a bizonytalan jövő: hogyan tudnak majd elhelyezkedni ebben a háborút veszített, trianoni békével és inflációval sújtott országban.

3: A tanári pálya kezdetén